A Magyar Bloggerek Közösségében merült fel az ötlet Facebookon, hogy hónap végén emlékezzünk meg a hónap kedvenc cikkeiről, amiket más blogokon olvastunk. Ezt egy nagyon jó ötletnek tartom, bár én elég kevés blogot olvasok rendszeresen, de talán így is találtok hasznos csemegét az olvasmányaim között.
DailyDorothy – A könyv nem szent
Dóri blogja viszonylag fiatal, de az első perctől megszerettem. A friss, könnyed stílus, amit a blog kinézete sugall, a cikkeiben is megvan. Hétköznapi témákról ír, mint az olvasmányélményeiről, a kézműves projektjeiről vagy receptekről, a cikkei könnyen emészthetőek, igényesek, és mindig van bennük olyan egyedi gondolat, ami miatt úgy érzem, hogy érdemes volt elolvasni, nemcsak egy ezerszer olvasott sablont kaptam, bármilyen hétköznapi témához nyúl is. Dóri emellett gyönyörű saját fotókkal illusztrálja a bejegyzéseit, és néha ír a fotózással kapcsolatos tapasztalatairól, tippjeiről is.
Korábban már jóízűt értekeztünk vele arról, hogy a (papírra nyomtatott) könyv nem szent, a könyvolvasó pedig nem szentségtörés. A most választott cikke pedig ezt a témát ötvözi egy maroknyi izgalmas fotóprojekt kulisszáinak megosztásával.
A könyv nem szent – Hogyan tettem tönkre egyet?
“Ha pedig egy könyv tartalma értéktelenné válik a szemünkben, akkor miért ne használhatnánk fel arra, hogy valami olyat készítünk, amit viszont annak tartunk?! Egy szó mint száz, tönkretettem egy könyvet azért, hogy jó fotókat készíthessek. És abszolút nem bántam meg.”
A cikk többi részét itt olvashatjátok.
Urban:Eve – Ennél zöldebb könyvklub
Via blogjáról, az Urban:Eve életmód blogról már többször zengtem ódákat, de akit elkerült volna, annak a kedvéért leírom, hogy minden lánynak, nőnek, asszonynak ajánlom Via blogját, bármely korosztályból, mivel a női hétköznapok témáinak igen széles skálájával foglalkozik és ad tanácsot, ötletet vagy lelki segélyt szinte bármilyen témában, ami egy nőt érdekelhet. (Amire pedig nem találni választ a blogján, azt nyugodt szívvel meg lehet tőle kérdezni hozzászólásban, e-mailben vagy tumblr-en, mert Via levelesládája és szíve mindig nyitva áll az olvasói felé.) Via a könyvéről is írtam már, ahogy a könyvklub beharangozójáról is hoztam ajánlót, de nem tudom megállni, hogy az Ennél zöldebb könyvklub sorozat első része ne kerüljön fel a kedvenc cikkeim listájára is ebben a hónapban.
A könyvklubhoz egyébként egy kihívás is tartozik a Molyon, ami a blogbejegyzésektől függetlenül arra bíztat, hogy az év első felében olvassuk el együtt Via Ennél zöldebb nem lesz c. könyvét, és fejezetenként legalább egy gyakorlatot végezzünk el.
Mihez kezdjek? – Ennél Zöldebb Könyvklub 1.
“Azt tapasztalom (a könyv megjelenése óta pedig különösen ki vagyok erre hegyezve), hogy nagyon sokan azért nem indulnak el, mert gyűjtögetnek. Célokat, álmokat, információt, aztán mindezeket fejben összerendezik, és azt mondják: ó, hát ez még mindig nem elég jó terv, majd ha teljesen tökéletesre kitaláltam, akkor majd elkezdem. (…) Persze az egész mögött egy dolog van: a félelem. (…) Azt kérem csak, hogy tedd meg a kezdő lépést. Fedezd fel, hogy milyen is lehetne. Nem most kell eldöntened, hogy arra mész-e.”
A cikk többi részét itt olvashatjátok.
LoveTaza – Nursing
Naomi Davis egy mormon mami blogger, aki New Yorkban él a férjével és három kisgyermekével. Főállású anyuka, blogger és amatőr fotós, a cikkei pedig jórészt a családi élet dolgairól szólnak. A gyermekeiről és a családi életükről készült képekből, a megosztott momentumokból és gondolatokból csak úgy árad a szeretet és az életöröm, ezért szeretem akkor is böngészni a blogját, ha olvasni nincs kedvem, de már a képei is hihetetlenül feltöltenek.
Naomi harmadik kis manója Karácsony előtt született, és ennek apropóján az egyik nemrégiben íródott cikke a szoptatásról szól. De hogy mivel is érdemelte ki ezt a kiemelt helyet itt az ajánlómban egy ilyen témájú cikk, amikor nemcsak hogy nem szoptatok, de még a baba-téma is roppant távol áll tőlem (itt a blogon és odakint az életben egyaránt)?
Naomi blogjában, az írásaiban, a képeiben és a gondolataiban azt szeretem igazán, hogy nem tagadja meg a rossz élményeket, de mindig igyekszik tudatosan a jókra fókuszálni. Nagyon jó példája ennek a látásmódnak ez a cikk, amiben közvetlenül és őszintén ír arról, hogy mik voltak számára az anyaság nehézségei, és hogy ennek fényében mennyire hálás azért, ami viszont más nők számára nehézség, számára pedig könnyed és örömteli élmény, ez pedig a szoptatás.
Naomiban azt kedvelem még, hogy bár mormon mami blogger, nem ez az első gondolatom róla, hanem egyszerűen az, hogy egy belevaló, életvidám, trendi New York-i nő. Így tetszett az is, ahogy a divattippjeit osztja meg a kismamákkal, és ugyanilyen könnyed és őszinte módon ír arról, hogy bár nagyon fontos neki a visszafogott megjelenés és viselkedés, milyen mókás élményeket sikerült szereznie a nyilvános szoptatás során.
“for example, i’m not one of those lucky ladies who blinks and suddenly is pregnant, or has had birth experiences i have all loved. when someone starts talking about how “…and then i was pregnant with twins and we weren’t even trying!” or, “and then i pushed once after my water broke 5 minutes beforehand and there was my baby!” i try to make myself feel better by telling myself, “well naomi, you’re basically a milk maid, so at least you have that!” so i know it can be hard to talk about or listen to others talk about these sorts things. but acknowledging everyone has her own trials and that nursing is different for everyone, i’d love to share a few of my own experiences and things i’ve learned along the way in case they might be helpful for anyone else!”
A cikk többi részét itt olvashatjátok.
Pillecukor – Napzárta
Végezetül pedig, bár nem cikk, hanem rovat és nem is ebben a hónapban indult, mégis szeretném megosztani veletek a Pillecukor blog Napzárta rovatát.
Szilviről már írtam nektek ezen a héten, hiszen ő a {Vigyázz! Kész! Posztolj!} kihívás gazdája, emellett pedig a Pillecukor életmód blog írója. Nemrégiben osztotta meg a blogján a gondolatait, érzéseit azzal kapcsolatban, hogy egy kritikus kommentelő troll módjára pellengérre állította a blog színvonala és ötlettelensége miatt.
Ennek kapcsán fogalmazódott meg bennem az, hogy nem csak arra van szükség – a blogvilágban és az életben sem –, hogy mindenki minden nap valami csodálatosat, forradalmit, világrengetőt alkosson. Az életünk nagyobbik része apró dolgokból áll, és bármennyire nem akarjuk ezt elismerni, az időnk nagyobbik részében mindannyian olyasmit teszünk, amit már millióan megtettek előttünk – legfeljebb egy kicsit másként, egy kicsit a magunk módján.
És ez nem tragédia – sőt. Ebben kell igazán nagyszerűnek lennünk, és paradox módon néha az a legnagyobb újítás, a legmerészebb ötlet, ha merünk olyan apróságokkal foglalkozni, amik fölött elsiklik az, aki csak a nagy dolgokat hajszolja.
Ennek pedig egy remek példája a Pillecukor blot Napzárta rovata, ami minden este megállásra késztet egy-egy egészen apró és hétköznapi dolog felett.
“Mi ez? A Napzárta egy olyan NAPI rovat, amely során minden este felteszek egy kérdést, amire vagy hosszan, vagy pedig röviden fogok válaszolni és ami a legjobb – és amit nagyon szeretnék -, hogy ti is beszállhattok, nagyon örülnék neki, ha ti is megválaszolnátok őket :) A rovat lényege, hogy megőrizzük azokat a pillanatokat, élményeket, érzelmeket, amik mellett sokszor elmegyünk, elfelejtjük, ha pedig valami rossz volt, akkor visszaolvasva még tanulhatunk is belőle :) Reményeim szerint ez megtanít a rendszerességre, hogy nyitott szemmel járjak a világban, s még akár jól is szórakozhatok/szórakozhatunk közben :)”
A rovat cikkeit itt olvashatjátok.
Nálatok mik voltak a hónap kedvencei? – Itt a Kincsesfüzeten, vagy máshol?
Kincsesfüzet 
Csak annyit, hogy ♥ :)
Köszönöm, hogy ilyen szépeket írsz rólam, irulok-pirulok rendesen itt a képernyő előtt. Az meg plusz megtiszteltetés, hogy ilyen klassz blogokkal együtt emeltél ki.
:) Megérdemled, tényleg nagyon szeretem a blogod. ;)
Dóri blogját én is olvasom, nagyon szeretem a stílusát :) Via szintén egy közös pont, bár a könyvet még nem olvastam :) A posztod végén pedig teljesen meglepődtem, hogy én is ott vagyok :) Nagyon szépen köszönöm és a kdves szavakat is <3
Igazán nincs mit! :) És tényleg nagyon szeretem a napzártákat. ;)