2012 óta írtam a Kincsesfüzet blogot, aminek hajtóereje az anyukám halála utáni gyászmunka és tanulás volt. Ebben az utazásban voltak furcsa szakaszok és kitérők, és így vannak bőven olyan tartalmak ezek a blogon, amiket, hogy őszinte legyek, már én is kicsit cringe-nek tartok.
De sok olyan tudást is összeszedtem, amire én is hivatkozom rendszeresen, és tudom, hogy mások is használják. Az évem egyik fénypontja volt például látni, hogy a magyar NaNoWriMo közösségen belül külön írókör szerveződött a hópihe-metódus köré, akik az én bejegyzésemet használták útmutatónak.
Már a blog 10 éves évfordulója óta tépődök, mi legyen a Kincsesfüzettel. 27 éves voltam, amikor útnak indítottam (pont mint anyukám, amikor én megfogantam), most 38 éves vagyok, túl egy viharos, gyökeres változásokkal teli évtizeden.
A Kincsesfüzet olyan számomra, mint egy kedves, lomis gyerekszoba. De mihez kezdjek a tartalmával? Szanáljak, rendezzek át, fessem újra a falakat? Vagy dobozoljak be mindent, tüntessem el a nyilvánosság szeme elől és kezdjem újra?
Végül úgy döntöttem, a Kincsesfüzetet érintetlenül meghagyom annak, ami: a késő huszas, korai harmincas éveim krónikájának.
Aki pedig szeretne megdobni havonta 3-4 zsömle vagy egy fél kávé árával, ezzel támogatva a hitemet és kitartásomat az alkotásban, az a Patreonon teheti ezt meg: patreon.com/kocsisnagytimea
Na kinek volt a folyószámlája és megtakarítása a Sberbankbál?…
Aggodalomra semmi ok, a megtakarításaink előbb vagy utóbb vissza fognak jutni hozzánk a csődeljárás során. Addig is van valamennyi likviditásunk a Revolut számláinkon, ahol a napi bevásárlásokhoz elegendő pénzt tartunk.
Ha ez nem így lenne, akkor is megnyugtató a tudat, hogy a támogató közösségünk (családtagok, barátok sora) már jelezte, hogy ott van számunkra védőhálóként. (“Szívesen támogatom az éhen-nem-halásotokat”, ahogy Ditta barátnőm írta. :)) De ha ez nem így lenne, az élelmiszer tartalékaink egy időre akkor is fenntartanának minket.
Hasznos tanács vagy katasztrófa click-bait?
Hogy őszinte legyek, egy jó ideje dilemma számomra, hogy írjak-e az élelmiszer tartalékainkról. Nem akarok sem trigger-forrás lenni senki számára, különösen most, egy ilyen intenzív időszakban, és katasztrófa-marketingelni meg háborús click-baitelni sem szeretnék…
Mégis, úgy döntöttem, hogy ha valami fontos a számomra, talán fontos lehet más számára is. Ha valami segít nekem, talán segíthet másnak is.
Amikor másfél héttel ezelőtt Oroszország megtámadta Ukrajnát — ami sajnos sokkoló, de nem váratlan esemény volt —, rögtön fészekrakó módba kapcsoltam. Ugyanígy voltam akkor is, amikor az első híreket hallottuk Wuhanból és az első prognóziókat egy közelgő világjárványról. Irány a prepper podcastok és youtube videók, irány a mormon mami blogok!
Szóval ahelyett, hogy megosztanám annak az elméletét, miért jó, ha van egy egyéves élelmiszer tartalékod otthon (ami nekem sincs), elmondom, én hol tartok és hogyan jutottam el ide.
Így kezdődött
Ahogy írtam, az egész két és fél éve kezdődött, 2019 decemberében. 2020 sokak számára a balkonkertészkedés és a kovászos kenyér éve volt, és persze én sem maradtam ki ezekből a kalandokból. De emellett elkezdtem élelmiszer tartalékot is építeni.
Na, nem úgy, hogy berontottam a legközelebbi szupermarketbe és sikítva felvásároltam az összes lisztet és WC papírt. :)
Sokkal inkább:
Ahelyett, hogy mindenből legfeljebb egy tartalékot tartottam volna itthon, rászoktam, hogy minden nyitott flakon/zacskó/doboz élelmiszerből és higiéniai termékből legyen itthon legalább egy tartalék. Idővel inkább kettő vagy több.
Elkezdtem helyet szorítani ezeknek a tartalékoknak, rendet tettem a konyhában és a kamrában, polcokat szabadítottam fel, kreatív tárolóhelyeket kerestem a házban (pl. ágyneműtartó).
Ha valami, amit használok, akciós volt, akkor is bedobtam belőle egyet vagy kettőt a kosaramba, ha volt belőle tartalékom itthon.
Ahelyett, hogy csak akkor mentem volna vásárolni, amikor feltétlen szükséges, és csak azt vettem volna, ami épp fogytán van, gyakrabban betértem a boltba, és ha csak néhány dologra volt aktuálisan szükség otthon, a hordozó kapacitásomat kitöltöttem tartalékokkal. (Hátizsákosan vásárolok, mivel nincs autónk, ezért egy bevásárlás limitje annyi, amennyit hátizsákban és szatyorban haza tudok hozni a buszról.)
Emellett elkezdtem egyre gyakrabban főzni itthon. Az, hogy nem vagyok egy kifejezett konyhatündér, és az, hogy nem volt feltöltve a konyhám/kamrám, egy egymást erősítő kör volt. Csak néha volt kedvem főzni, de akkor is elvette a kedvem az, hogy mindig hiányzott valami itthonról a recepthez, amit megkívántam. Azzal, hogy mindig feltöltve tartottam a kamrámat, sokkal több sikerem volt a konyhában is.
A következő szint
Hogy őszinte legyek, jó két évig ilyen ad-hoc módon gyűjtögettem. Most, hogy az orosz-ukrán háborúval megérkezett egy újabb stresszforrás, akarom mondani, motivációs erő az életembe, úgy döntöttem, ideje a következő szintre léptetni a felkészültségemet.
Először is utánanéztem (az első random prepper blogon, amibe akadtam :)), hogy mekkora az egy főre javasolt élelmiszer tartalék nagysága. Belinkelem, de aki nulláról kezdi, az ne feltétlen stresszelje magát azzal, hogy megnézi, mennyi tartalék kellene hogy legyen egy négyfős család kamrájában egy évre.
Induljunk innen – egy főnek egy hónapra elegendő élelmiszer tartalék:
Gabonafélék (pl. rizs, liszt, tészta, zabpehely) összesen 11,3 kg
Olaj és olajos szószok (pl. napraforgó olaj, majonéz) összesen 0,9 l
Zsír és növényi vaj (pl. zsír, kókuszolaj, mogyoróvaj) összesen 2,3 kg
Hüvelyesek (pl. bab, lencse, borsó, kukorica) összesen 2,3 kg
Cukorforrások (pl. cukor, méz, lekvár) összesen 2,3 kg
Tejpor 2,3 kg (ezt persze egy hosszú távú élelmiszertartalékból fejtettem vissza, és friss tejterméket nyilván nem lehet hosszú távon tárolni – rövidebb távra én is zabtejet tartok itthon, nem tejport)
Só 0,2 kg
WC papír 16,7 guriga
Egy másik — pontosabb de macerásabb — módszer, ha az ember egy hétig pontos táplálkozási naplót vezet, hozzávalókra lebontja az elfogyasztott ételeket-italokat, és a heti mennyiségeket néggyel felszorozza. Én természetesen a lusta utat választottam és a fentiekkel számoltam.
Tejpor helyett még hozzásaccoltam a havi tejfogyasztásunkat (7,2 l/fő), a papírzsebkendő szükségletünket (1,3 csg/fő), és Dió kutyatáp igényét (1,6 kg).
Ezeket bedobáltam egy excel táblába, és tartottam egy rendrakással egybekötött leltárt a tartalékaim között. Innen értesültem a megnyugtató tényről, hogy (a tejet leszámítva) mindenből le vagyunk fedve legalább egy hónapra, ebből-abból két hónapra is, a cukrunk és kutyatápunk pedig három hónapra is elég. :)
Nincs viszont semmink, amiből több, mint negyedéves készletünk lenne két főre (plusz két madárra és egy kutyára) vetítve. Az elsődleges kamra-célom tehát az, hogy először is a leggyengébb pontokat megerősítsem, majd mindent felhúzzak három havi tartalékra. Onnan lehet aztán tovább építkezni.
A hely kérdése
Tudom, nem mindenkinek van kamrája.
Nekünk viszont például nincsenek konyhaszekrényeink és konyhapolcaink, mivel mindenhol gipszkarton fal van és nem tudunk terhet fúrni a falra. A teljes “kamrám” Peti gyerekkori könyvespolca, amit az apósomék padlásáról túrtunk elő. A papíráru tartalékainkat (WC papír, papírzsebkendő) a kanapénk ágyneműtartójában tároljuk.
Aki szeretne elkezdeni élelmiszer tartalékot építeni, szerintem egy darabig ne aggódjon azon, hogy hova tegye. Hacsak nincs meg hozzá a logisztikai kapacitásod és anyagi bőséged, hogy egy fuvarral hazavigyél több havi tartalékot egyben, nem ez lesz a szűk keresztmetszete a tartalék építésnek.
A legtöbb zsúfolt háztartásban sok hely felszabadítható már azzal, hogy nettebben tároljuk a dolgokat, ha pedig ez nem elég, egy kis selejtezéssel. De lehet, hogy eleve vannak olyan tároló felületek, amik csak felfedezésre várnak — mint például egy félig üres ágynemű tartó, vagy egy könyvespolc teteje.
Érdemes elkezdeni?
Akármi is a szűk keresztmetszet, szerintem mindenképp érdemes belevágni a tartalék építésbe — kivéve persze, ha épp olyan szűkös időszakban vagy, amikor száraz kiflin tengődsz és a tartalékaidat éled fel. (Ez esetben ölelést küldök!)
De ha csak minden bevásárlásnál egy kiló cukorral vagy egy babkonzervvel többet dobsz be a kosaradba, észrevétlenül elkezdhetsz építeni egy olyan tartalékot, aminek nagy hasznát láthatod egy szűkösebb időszakban.
Vagy lehetsz jobban szervezett nálam, és rögtön kezdheted egy leltárral a fenti lista alapján – talán nem is tudsz róla, hogy máris építettél valamennyi tartalékot magadnak!
PSA
Remélem, hasznosnak tartottátok ezt a bejegyzést, és nem tetéztem senkinél a háborús szorongást.
Számomra a bénultság helyetti tevékenység inkább hasznos volt – de segített az is, hogy adni tudtam. Az instagram profilomon story highlightban megosztottam több olyan kezdeményezést, amin keresztül támogatni tudjátok a háború elől menekülőket: https://www.instagram.com/nagytimi85/
Akár adni tudtok, akár csak megosztással támogatni ezeket a szervezeteket, mindenképp segítetek! Ölelést küldök mindenkinek!
Holnap kezdődik a Nagyböjt! (Annak, aki ünnepli, tartja.) Ti tesztek böjti fogadalmat? Lemondotok valamiről Nagyböjt idejére?
Bár mostanában főleg kritikus tartalmakat olvasok-hallgatok a mormonizmusról (ó, te régvolt, naiv mormon péntek rovat! :)), most mégis eszembe jutott egy megfontolandó mormon hagyomány.
Minden hónap első vasárnapján a mormonok böjtölnek, és a böjt során megspórolt pénzt adományként ajánlják fel. Most, hogy a velünk határos Ukrajnában kitört a háború – ami biztos vagyok benne, hogy mindenkinek egy kicsit a gondolataiban motoszkál most -, mindannyian tudunk egy kis jót tenni, akár egy apró adománnyal, vagy csak figyelemfelhívással.
Vagy ha tartjuk a Nagyböjtöt és ennek idejére lemondunk valamilyen anyagi dologról, megfontolandó lehet, hogy az azon megtakarított pénz egy részét felajánljuk egy önkéntes szervezetnek, akik Ukrajnában vagy az Ukrán határon tevékenykednek.
Én az Instagram oldalamon highlightban osztottam meg néhány olyan adakozási lehetőséget, amikre akadtam, ha ez segítséget nyújt valakinek.
Az ima, a gondolatok, a megosztás is fontos, hiszen a figyelemfelhívás fontos, de ha módotokban áll, tegyetek ti is kézzel fogható módon is jót ebben a szomorú helyzetben!
Mi idén (illetve tavaly… izé… ebben a karácsonyi időszakban) kipróbáltuk, hogy már Advent alatt feldíszítettük a fát. Így Vízkeresztre végre egyszer úgy érzem, hogy már eleget csodáltam. Mehet a fa, jöhet a farsangi dekor!
Vízkereszt ünnepére pedig itt van néhány fun fact tőlem:
Vízkereszt hármas ünnep: a háromkirályok ünnepe, Jézus megkeresztelkedésének ünnepe, és Jézus első csodájának ünnepe.
A háromkirályok azonban sem hármak, sem királyok nem voltak. A napkeleti bölcsek három ajándékot vittek magukkal Betlehembe a Biblia szerint, de az ajándékok hármassága valószínűleg nem volt elég mesei a néphagyománynak, ezért idővel a napkeleti bölcsek is három személlyé formálódtak, és udvari tudósokból mindjárt királyokká léptek elő.
És ha már a mitológia formálódásáról van szó: a legrégebbi evangélium, Márk evangéliuma egyáltalán nem tartalmazza Jézus isteni származását, jelekkel kísért születését vagy gyerekkorát. Márk evangéliuma azzal kezdődik, hogy Jézus előlép Názáretből és megkeresztelkedik a Jordán vizében.
Ha pedig farsang és duhajkodás, ne felejtsünk el pajkosan rákacsintani arra a mitológiai elemre, hogy, legalábbis János evangéliuma szerint, Jézus első csodája, amit szintén Vízkeresztkor ünneplünk, az volt, hogy édesanyja nyaggatására (“Mit akarsz tőlem, asszony!” Jn 2.4) hat korsó vizet a legjobb borrá változtatott, hogy a Kánai mennyegzőn a mulatság tovább tarthasson. Egészségünkre!
A farsang azonban nem az első csoda tiszteletére telik hejehujával. Kialakulásához hozzájárulhatott az a szerencsés együttállás, hogy a liturgikus naptárban nincs fő ünnep Vízkereszt és Nagyböjt között, és pont ekkor pihennek a földeken dolgozók is, hiszen a téli termények betakarítása és a tavaszi munkálatok megkezdése között nem sok a teendő.
(Ó azok az izgalmas évek, amikor mezőgazdasági cégnél dolgoztam adminisztrátorként! Nyáron a bokánkig lógott a nyelvünk, viszont Karácsony előtt bezártunk, januárban be sem mentünk dolgozni, februárban pedig csak fél napokra. Márciusban indult csak újra rendesen az élet.)
Így lett a Vízkereszt és Nagyböjt közti időszak a mulatságoké és lakomáké.
Egyetek-igyatok jókat, partizzatok felelősen, élvezzétek, hogy hosszabbodnak a nappalok! Vidám farsangot mindenkinek!
Ti lencsét főztök Újévre, mint én, vagy falra másztok a babonáktól, mint Peti? ‘:D
Aki lencsét főzne, annak megosztom a vöröslencse krémleves/főzelék receptemet, hátha még nem késő.
Az eredeti recept a SóBors.hu-n található, de nem is én lennék, ha nem variálnék rajta semmit. :) Valamint a mennyiségeket bögrében adom meg, mert mindent aprítva és zacskózva tárolok a fagyasztómban, de egyébként is rugalmas dolog, mivel krémleves/főzelék.
(a kép csak illusztráció, forrás: Stocksnap.io)
Vöröslencse főzelék
Hozzávalók:
1 bögre vöröslencse
1 bögre apróra kockázott sárgarépa
1/3 bögre aprított vöröshagyma
kevés olaj
víz
1 doboz (500 g) paradicsompüré
só
pirospaprika
(szegfű)bors
ételízesítő
Elkészítés:
A vöröslencsét mossuk le, majd forrázzuk le és hagyjuk a forró vízben, amíg haladunk az előkészületekkel.
A répát és a hagymát kevés olajon megdinszteljük. Hozzáadjuk a paradicsompürét, felöntjük 1 liter vízzel, és fűszerezzük. Én 1 teáskanál sótlan ételízesítőt, 1 teáskanál sót, fél-fél teáskanál pirospaprikát és szegfűborsot teszek hozzá.
Forrás után még 20 percig főzzük, gyakran kevergetjük, nehogy a lencse odakapjon. Ha kész, botmixerrel leturmixoljuk.
Örömmel fogyasztjuk, és várjuk a gazdagságot a jövő évre. :)
Egy megbízható év végi szokás számomra már évek óta az év szavának kiválasztása a következő évre.
Az idei évem szava az IGNITE volt, és Lídia ötletét követve igeverset is választottam hozzá:
Azért jöttem, hogy tüzet dobjak a földre. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!
Lukács evangéliuma, 12.49
Bár az idei év szomorú és rémálmainkban sem várt kihívásokat hozott a családnak, mégis sikerült a túlélésen felül is olyan élményeket szereznem, amikben megjelent ez a szándék, a belső tűz. Jelentkeztem a cégünk sokszínűségi nagykövet csapatába, vezettem egy fejlesztő csapatot, részt vettem az Amnesty International Magyarország egy képzésén és más izgalmas tréningeken, az interneten és a személyes környezetemben is nyíltan kiálltam az általam vallott értékek mellett, és részt vettem életem első Budapest Pride felvonulásán!
Még nem tudom, mit hoz a következő év, de hogy év szavát választani fogok, az egészen biztos.
Ezek az év végi csendes napok szolgálnak arra számomra (néha már Karácsony előtt, néha a két ünnep között, néha Karácsonykor vagy az év utolsó hétvégéjén), hogy időt szakítsak Susannah Conway néhány napos Find Your Word gyakorlatára.
Talán még nem késő megosztani ezt a bejegyzést azok számára, akiket agyonnyomnak a Karácsonnyal kapcsolatos elvárások, és/vagy akik nem találják magukat az ünnepi készülődésben és ünneplésben.
Nagyon szeretem John Dehlin Mormon Stories podcastját. A Spotify szerint ez volt a legtöbbet hallgatott podcastom 2021-ben is – és a Spotify még csak nem is tudok azokról az epizódokról, amiket nemcsak hallgattam, de Youtube-on néztem is.
Szeretem a rekord hosszúságú (gyakran 5-10 órás) életrajzi interjúkat – de az is mindig egy kincs, amikor John kizökkent minket a megszokott kerékvágásból, és meghívja egy-egy epizód erejére a maga gyöngéd bölcsességével Margi Dehlint, aki John felesége, és képesített life coach. Emellett egy új generáció hangját képviselve John mellett egy új hang, Carah is csatlakozott idén a podcasthoz.
Nemrég John, Margi és Carah, Margi vezetésével egy időszerű témát jártak körül: mit kezdjen a Karácsonnyal az, akik elvesztette a hitét és elhagyta a Mormon Egyházat, vagy más keresztény egyházat. De mivel a beszélgetés visszatérő témája az, hogyan tehetjük le a társadalmi elvárásokat és találhatjuk meg saját magunkat az ünnepekben, úgy gondolom, bárki számára értékes lehet ez a podcast epizód.
Mormon Stories Podcast epizód létére aránylag rövid (alig több mint két órás) beszélgetés, ezért aki szeret angolul podcastot hallgatni, bátran lője be Spotify-on vagy Youtube-on az epizódot, akár ingázás vagy karácsonyi készülődés közben.
Annak, aki nem szeretné vagy nem tudja meghallgatni, megosztom a jegyzeteimet, amit az epizódból készítettem.
Általános megközelítésként hasznos lehet, ha:
… egy hétvégés ünnep helyett a téli szezont ünnepled. Csökkenti a nyomást, ha nem egy hétvégébe próbálsz minden élményt belepaszírozni, és még új ötletekkel is szolgálhat a szezonális szemlélet.
… csökkented az elvárásokat. Mások elvárásait magaddal szemben, de a saját elvárásaidat az ünneppel szemben is. A karácsony alaposan felhájpolt ünnep, csinálni kell, nyomni kell, teljesíteni kell, csillogni kell, mindenhol ott kell lenni, mindent meg kell venni, mindent meg kell sütni, mindent meg kell enni… de nem, igazából nem kell. Egy tökéletlen karácsony is lehet jó karácsony, és egy nem jó karácsonnyal is lehet jó ez az időszak. (És egy nem túl jó időszakot is be lehet aztán rúgni a pincébe és tiszta lappal kezdeni a következő szezont. :))
… elfogadod és üdvözlöd a tényt, hogy az ünnepi szokásaid változnak és fejlődnek, ahogy az igényeid változnak, ahogy a családod változik, ahogy az életed változik, ahogy a körülményeid változnak.
… rápillantasz a karácsonyi szokások pogány gyökereire. Különösen a kereszténységtől kétségbeesetten elszakadni kívánók figyelmét hívta fel Margi és John arra, hogy a keresztény hagyományok gyakran korábbi hagyományokban gyökereznek, amiket felélesztve gazdagabb lehet az ünnep és a szezon.
Margi a következő kérdések átbeszélését javasolja – a családdal, a kedvesünkkel, a barátainkkal, vagy akár csak önmagunkkal:
Mitől váljunk meg? – Mik azok a szokások, amik belső vagy külső elvárásként megjelennek, de nincsenek tekintettel rá, mik az igényeink, szükségleteink, milyenek az anyagi körülményeink, milyennek szeretnénk látni az ünnepet?
Mit tartsunk meg? – Mi az, ami valóban értékesebbé és szebbé teszi számunkra az ünnepet és az időszakot? (Ha valami keserédes élmény a számodra, keress módot, hogy megtartsd az édes részét! Pl. a kötelező kisestélyis céges vacsikat cseréld le egy mackónadrágos közös főzésre a barátaiddal.)
Mit adjunk hozzá? – A pogány szokások, más kultúrák szokásaink megismerése és az, ha vetünk egy pillantást arra, hogyan tölti a természet a karácsonyt (rohanás és termelés helyett pihenéssel és elcsendesedéssel), segíthet olyan új szokásokat találni, amikkel saját képedre szabhatod az ünnepi időszakot.
A téli szezon ünneplése mellett Margi nagy híve annak is, hogy vonjuk be minden érzékünket az ünneplésbe: töltsük meg téli illatokkal, ízekkel, hangokkal, díszekkel, fényekkel, természetes anyagokkal és puhasággal az otthonunkat.
Ti megváltok valamitől idén Karácsonykor? Meghívtok egy új szokást az életetekbe? Van olyan, amihez szívből ragaszkodtok Karácsonykor?
Idén lesz tíz éve, hogy meghalt anyukám – és ma van egy hete, hogy elveszítettük Peti édesanyját.
Nem hiszem, hogy méltón tudnék írni bármelyikükről is, bár remélem, hogy az állandó tanulási szándékkal és a bölcsesség utáni kutatással méltón hordozom magamban anyukám egy részét, és azzal, ahogy mindig igyekszem, hogy a házunk otthon, a családunk pedig menedék legyen, méltón viszem tovább az anyósom egy részét.
A héten sok riportot újranéztem az egyik kedvenc katolikusommal Stephen Coltert-rel, és mivel ő sokkal szebben beszél a gyászról, inkább az ő gondolatait szeretném megosztani az enyémek helyett.
“Ha szeretik ezt a műsort, az mindazoknak köszönhető, akik itt dolgoznak, én pedig szerencsés vagyok, hogy egy lehetek közülük. De ha nézik a műsort, és közben kedvelnek engem is – az az anyukámnak köszönhető.”
– Stephen így kezdte a monológját a Colbert Report című műsorában, amikor az édesanyja halála után először ült kamerák elé.
Stephen Colbert Lorna Colbertre emlékezik (bal oldalt) – Forrás: Comedy Central
Hasonlóan megható az a beszélgetés, ami Stephen és Anderson Cooper között zajlott, miután Anderson édesanyja meghalt.
“A hitem, amit az édesanyám példájából tanultam, arra vezet, hogy hálával fogadjam a világot úgy, ahogy van. (…) Hiszen Isten melyik büntetése nem ajándék? A létezésünk ajándék, márpedig a létezéssel együtt jár a szenvedés. (…) Megtanultam, hogy hálás legyek azokért a dolgokért is, amikről a leginkább azt kívánom, bárcsak ne történtek volna meg.”
– osztja meg az interjúban Stephen.
Az, hogy gyerekként elveszítette az édesapját és két testvérét, megajándékozta Stephent azzal a képességgel, hogy osztozni tud mások fájdalmában. – Ahogy most én is osztozni tudok Peti fájdalmában, ő pedig megnyugvást tud meríteni a tudatból, hogy ha számomra volt élet az édesanyám halála után, számára is lesz. Ezért hálás vagyok.
Hatalmas Tolkien rajongóként Stephen – aki gyerekként a science fiction és fantasy könyvekbe menekült, naponta egy könyvet is kiolvasva – természetesen nem állhatta meg, hogy Gandalfot ne idézze A Gyűrűk Urából:
“Mind így van ezzel, aki hasonló időket megélt, de a döntés nem rajta áll. Nekünk arról kell döntenünk, mihez kezdjünk az idővel, amely megadatik.”
– J.R.R. Tolkien: A Gyűrűk Ura – A Gyűrű Szövetsége
Egy ambíciózus célt tűztem ki magam elé Nagyböjtre: tartózkodom az Instagramtól, a Netflixtől, a Youtube-tól (ezek a legnagyobb binge-csapdáim), és a bolti édességektől. Méghozzá azzal a céllal, hogy kevesebbet tompítsak, és jobban jelen legyek az életemben, több időm legyen olvasni, írni, szemlélődni, elmélkedni.
Szolgálati közlemény: ezt a bejegyzést a mecénásaim Patreonon már március 15-én olvashatták. Ha szeretnétek ti is exkluzív vagy korai megjelenésű tartalmakat olvasni, irány a Patreon oldalam! ;)
Az elmélkedés egy módja, amit tavaly fedeztem fel magamnak: a rózsafüzér ima. (Mondhatnám, hogy ismét felfedeztem, de… legyünk őszinték, az, hogy minden katolikus háztartásban hánykolódik legalább pár rózsafüzér, még nem azt jelenti, hogy valaha is az életem része lett volna ez az imamód.)
Mormon-rajongó koromban írtam a Kincsesfüzetre arról, hogyan bíztatják híveiket a mormon vezetők arra, hogy a félévenként megrendezett általános konferenciára kérdésekkel a fejükben érkezzenek: sokkal egyszerűbb üzenetet meghallanunk (vagy belehallanunk) egy történetbe(n), ha tudjuk, milyen üzenetet szeretnénk hallani.
A szentírások olvasása, és az ima is egy ehhez hasonló asszociációs játék.
(Ezt az asszociációs játékot egyébként nem csak vallásos berkekben lehet játszani. Tanner a Zelph on the Shelf csatornáról, akit egyébként szívesen elfogadnék személyes gurumként is, egyszer arról mesélt, hogy ő is ült már órákon át egy fával szemben és olvasott ki a fa megjelenéséből inspirációkat az életére vonatkozóan. A természet elemeitől a teafüvön és a tarot kártyán át a Bibliáig bármivel játszhatjuk ezt az asszociációs játékot.)
Jim Martin atya The Jesuit Guide to (Almost) Everyhting c. könyvét olvasom épp, ami nagyszerű gondolatok tartalmaz a lelki gyakorlatok elmélyítésére. Egy ilyen tipp az, hogy “használd a képzeleted”, színezd ki bátran, hívd meg az érzékeidet abba az olvasmány- vagy imaélménybe, amit épp gyakorolsz.
Az asszociációs játékhoz hasonlóan ez a tipp meglepően gazdagította a rózsafüzér élményeimet is.
Mit olvas a szentolvasó?
“In a sense, Jesus of Nazareth was a story told by God” — írja könyvében Jim Martin atya. Názáreti Jézus bizonyos értelemben maga is egy példabeszéd volt. Ennek a példabeszédnek az olvasására egy módszer a szentolvasó, azaz a rózsafüzér.
Azt valószínűleg mindenki tudja, hogy néz ki egy rózsafüzér — gyöngyök sorozata, ahol tíz szemenként közbejön egy egyedülálló szem. (Meg fityegő, kereszt, minden, ami kell.) A legtöbbet valószínűleg azt is tudják, hogy a rózsafüzér csak eszköze a rózsafüzér imádságnak, ami sok Üdvözlégyből és néhány közbeiktatott Miatyánkból áll.
Oké, maradjunk annyiban, hogy az én tudásom eddig terjedt. A mamám sosem imádkozott rózsafüzért, és kaptunk ugyan tőle zsebrózsafüzért mindketten a húgommal, erről csak annyit mondott el, amennyit fent leírtam: tíz Üdvözlégy, egy Miatyánk.
Amivel felnőttként bővítettem a tudásom, az ez:
a rózsafüzér úgynevezett “titkokat” is tartalmaz, amiket az Üdvözlégyek foglalnak magukba — ezek néhány szavas megemlékezések Jézus életének bizonyos eseményeiről
a rózsafüzér, mint ima funkciója az volt, hogy az írástudatlan tömegek olvasmányok nélkül is fel tudják idézni és elmélkedni tudjanak Krisztus életéről
a rózsafüzér, mint eszköz funkciója az volt, hogy segítse az imák számlálását (eredetileg nem füzér volt, hanem zacskóban tartott kavicsok — de mivel, hogy, hogy sem, pont tíz Üdvözlégy van egy csoportban, tizedben, ezért az ujjaink is tökéletesen alkalmasak a számlálásra)
az eredeti, teljes rózsafüzér imádság 3×5 tizedből állt (tizedenként változó titkokkal), méghozzá úgy, hogy mind Jézus születéséből és gyerekkorából, mind a szenvedésének és halálának történetéből, mind a feltámadásáról tartalmazott öt-öt eseményt, amikről tíz-tíz Üdvözlégyen át emlékezhettek meg az imádkozó hívek — tehát tizenöt tized, százötven ima mondta el a titkokon keresztül Jézus három részre osztott élettörténetét
A rózsafüzérnek tehát van egy belső ritmusa az egy-Miatyánk-tíz-Üdvözlégyen túl is: a titkok. De itt még nem ér véget a ritmikusság: a hétnek is van egy üteme, méghozzá úgy, hogy minden naphoz egy rózsafüzér-fajta, egy titok-csomag tartozik.
Jézus élettörténetének hármasságát még II. János Pál pápa még kiegészítette egy titok-csomaggal, amik Jézus tanító éveiről emlékeznek meg, és így vált teljessé a heti ritmus:
Hétfő: örvendetes titkok (Jézus születése)
Kedd: fájdalmas titkok (Jézus szenvedése)
Szerda: dicsőséges titkok (Jézus feltámadása)
Csütörtök: világosság titkai (Jézus tanítása)
Péntek: fájdalmas titkok (Jézus szenvedése) — a péntek böjtnap, vezeklő nap, és mégsem eshetnek örvendetes titkok a vezeklőnapra, ezért van itt egy kis kavarodás a sorrendben
Szombat: örvendetes titkok (Jézus születése)
Vasárnap: dicsőséges titkok (Jézus feltámadása)
Számomra a rózsafüzér…
Számomra a rózsafüzér, ha más nem, egy kellemes relaxációs gyakorlat. Mint egy mantra-élmény.
Újabban viszont gyakran bevetem a képzeletgyakorlatokat és az asszociácios játékot is a rózsafüzér-élményeim mélyítésére. Van, hogy kiválasztok egy témát, és ezzel a kérdéssel futok neki a szentolvasónak: mit üzen számomra Jézus életének példabeszéde erről a témáról, erről a kérdésről? De van, hogy csak úgy általában nyitott vagyok arra, milyen metaforákat, asszociációt, inspirációt látok meg egy-egy olvasásban.
Az örömteli rózsafüzér — ha még emlékszünk, ez Jézus születésének és gyerekkorának olvasója — sokszori imádkozás után végül úgy állt össze a számomra, mint az alkotó folyamat története.
Mit üzennek számomra az örömteli titkok a kreativitásról?
1. titok: “Jézus, akit te, Szent Szűz, a Szentlélektől fogantál.” — A szentlélek a színtiszta inspiráció — a inspirációtól fogant történetmorzsa pedig az ötlet. (Ahogy Jim Martin atya is mondta: Názáreti Jézus legalábbis bizonyos értelemben egy történet volt. — Történészek aztán végtelen vitákat folytathatnak arról, hogy csak egy történet volt-e, vagy több-e annál, de ez nem az én posztom.) Ha felidézzük, a Biblia szerint hogyan fogadja az ötletet Mária: értetlenül és kíváncsian, de félelem és ellenkezés nélkül. Szorongás nélkül fogadni az inspirációt — ez egy nagyszerű lecke alkotóknak.
2. titok: “Jézus, akit te, Szent Szűz, Erzsébetet látogatván méhedben hordoztál.” — Az Erzsébetet meglátogató Máriáról még egy nagyméretű festmény is volt a nagyszüleim tisztaszobájában, mégis felnőttként kezdtem egészen új rétegeit megismerni Erzsébet és Mária történetének. Jézus élete nyilván jobban ismert, de ha belegondolunk, fogantatása idején valószínűleg Erzsébet ugyanúgy sztár-kismama volt a családban, egy hasonlóan mágikus várandóssággal. Az ő gyermeke is egy kis csoda-magzat volt, nagy dolgokra hivatott. János keresztelte meg Jézust, sőt, egyes értelmezések szerint Jézus János tanítványa volt. Na de mit olvasok ki ebből a történetből, ha az alkotófolyamatra gondolok? Mária magában hordoz egy nagyszerű, ihletett “történetet”. És mit érez, amikor találkozik valakivel, aki egy hasonlóan csodás ilhetmorzsát hordoz magában? Féltékenykedik, elzárkózik, verseng? Dehogy. Örül. Ahogy a két ötlet is örül a találkozásnak, és a két történet menete később egymást gazdagítva összefonódik. — Egy jó lecke így nézni az alkotótársainkra. Nem versengőn, féltékenyen, szorongással, hanem örömmel, kíváncsisággal, egymást építve, egymásnak örülve.
3. titok: “Jézus, akit te, Szent Szűz, a világra szültél.” — Ennek a titoknak az elképzeléséhez határozottan hozzájárultak olyan naturalista betlehemi jelenetek, amik égi fény, tiszta vászon és glóriák helyett azt ábrázolják, ténylegesen milyen lehet egy istállóban világra hozni egy magzatot. Valószínűleg ez a különbség az elképzelt és a tényleges alkotófolyamat között is.
4. titok: “Jézus, akit te, Szent Szűz, a templomban bemutattál.” — Gondolhatnánk persze az ötletünk, a történetünk megosztásának örömére. De őszintén szólva nekem gyakran az jut eszembe, hogy amikor Jézust bemutatták a templomban, mindössze egy öregember ismerte fel. Volt egy öreg prófétaasszony is a templomban a bemutatáskor, Anna, de ő sem ismerte fel különlegesként. Ez egy hasznos gondolat, ha egy ötletünk nem talál olyan fogadtatásra, mint azt várnánk.
5. titok: “Jézus, akit te, Szent Szűz, a templomban megtaláltál.” Őszintén? Ez a titok mindig megmosolyogtat. A gyermek Jézus elszökik a Jeruzsálemet elhagyó zarándokok karavánjától, és a szülei kell hogy aggódva visszatérjenek érte, megdorgálják és kitessékeljék “atyja házából”. Ami az alkotást illeti, én gyakran járok úgy, hogy egy ötlet csak úgy kiszalad a kezeim közül — de aztán rá kell jönnöm, hogy még nagyon picike, még nagyon korai, még sok vele a munka. Egy fontos feladat számomra, hogy ezen dolgozzak — hogy ilyenkor ne kedvetlenedjek el, ne veszítsem el a hitet az ötletemben. De a kép, ahogy az egyszerre riadt, örömteli és bosszús Mária kitessékeli rosszcsont, szökevény kisfiát a templomból, mosolygósan emlékeztet rá: nem minden ötletnek, ami elsőre nagyszerűnek tűnik, jött el azonnal az ideje. Talán éveket, talán évtizedeket is várnia kell. Türelem.
Kincsesfüzet 