Sétálj, mint egy falkavezér! – 2. rész

A kutyasétáltatásról szóló cikkemet konkrét tippekkel folytatom, hogy segítsek elsajátítani a Cesar Millan-féle, falka-szellemű kutyasétáltatás technikáját…

20140719-184236-67356761.jpg

(… és te is lencsevégre kapott hírességnek érezhesd magad a kutyáddal az oldaladon – a fenti lesifotón Olivia Wilde, kedvesével az oldalán és babapocakjával maga előtt sétáltatja a kutyáját. :))

Tippek a kutyasétáltatáshoz:

  • Először magaddal tisztázd, hogy te vagy a falkavezér! Az, hogy merre mentek, mikor álltok meg, mikor indultok tovább, mit vizsgáltok meg és mit nem, kivel barátkoztok és ki mellett sétáltok el érdektelenül, nem demokrácia kérdése, hanem te döntöd el. Ne csak tudd, de érezd is át, hogy te vagy a falkavezér! Ha te nem érzed, a kutyád sem fogja érezni.
  • Jutalmazd meg a helyes viselkedést! (És csak azt.) Te határozod meg a séta ütemtervét. A kutyának nem kell minden percben szorosan melletted lennie (ez nyilvánvaló, ha a séta célja a szükségletek elvégzése is, de akkor is igaz, ha a séta célja csak a közös barangolás megélése), de ne a kutya döntse el, hogy mikor van a fegyelem és mikor a felfedezés ideje. Ha ügyesen, fegyelmezetten sétált, azt jutalmazd hosszú pórázzal (vagy szabadon engedéssel, ha alkalmas rá a terep és eléggé megbízol benne), a szaglászás és egyéb szabadidős tevékenységek engedélyezésével (khm, zacskó!). De ekkor se feledkezz el róla, hogy te vagy a főnök: ha úgy döntesz, itt az ideje tovább indulni, ahhoz nem kell kikérned a kutyád véleményét és megszerezni az egyetértését – csak jelezd, hogy indulás, és indulj.
  • Járj elöl! Egy fegyelmezetlen kutyát terepen rászoktatni a követésre nem lehetetlen, de nem egyszerű. Ezért nem árt gyakorolni, ahol csak lehet: kutyaiskolában, kutyafuttatóban, gyakorlóterepen (kertben, erdőben, stb.), otthon. Mi már bébi korától fogva minden egyes küszöbnél betartatjuk a szabályt: a falkavezér megy elöl. Ajtóknál (és ha időben elcsípjük a helytelen viselkedést, terepen is) jó módszer, ha a testeddel blokkolsz és belépsz a kutya útjába, mielőtt megelőzhetne. Ha séta közben eléd vág, és nem elég egy egyszerű, gyors figyelmeztetéssel (egy csettintéssel, mordulással vagy a póráz megrántásával) emlékeztetni a hibára, akkor irányt is változtathatsz, hogy ismét te kerülj a kutya elé.
  • Használd helyesen a pórázt és a nyakörvet! A póráz fő funkciója, hogy kommunikációs csatorna legyen a kutya és a gazdája között. A műanyag, csévés fogantyú és a zsinóros póráz nem közvetíti jól az üzeneteket, különösen, ha arra használod, hogy több méterre elengedd magadtól a kutyát. Használj hagyományos pórázt, minél rövidebbre fogva. A nyakörved tartsd minél magasabban a kutya nyakán, ne hagyd lecsúszni az izmos vállra, szügyre, mert így a kutya sokkal érzékenyebb a jelzésekre, nem kell erőszakosnak lenned, hanem elég finom jeleket adnod, hogy megértse, ha akarsz tőle valamit. Te se szorítsd görcsösen, mert azzal csak idegességet ragasztasz át a kutyára. A pórázt akkor használod helyesen, ha akár két laza ujjal is meg tudod tartani, akárcsak egy finom porcelán csésze fülét. Az ujjaid, a kezed, a csuklód, a karod, a vállad, és az egész tested, az, ahogy a pórázt tartod és a sétát vezeted, mind azt kell hogy mutassa és éreztesse: mindketten tudjuk, hogy én vagyok a főnök, és nem kell megküzdenem vagy megbirkóznom minden percben azért, hogy ezt tisztázzuk.
  • Ne veszekedj, csak korrigálj! Ne menj bele kötélhúzásba, se győzködésbe, rimánkodásba, birkózásba. Használhatod a pórázt, a hangodat, a lábadat, nagyobb kutyáknál, akiket hajlongás nélkül elérsz, a kezed érintését is, hogy jelzéseket adj, de azok legyenek gyorsak és határozottak: egy rántás, egy csettintés, egy dobbantás, egy bökés. Nem kell fájdalmasnak lennie, főleg nem haraggal telinek vagy hatalmaskodónak: ez semmivel sem több vagy rosszabb annál, mint mikor megbököd a sétapartnered könyökét, ha nem veszi észre a hátulról közeledő biciklist, vagy rászólsz, hogy “hé, erre!”, ha a rossz sarkon akar befordulni. Ez nem fizikai kontroll (nem az erőfölényről és a másik lebirkózásáról szól), hanem egy elmétől elméig terjedő, gyors, határozott, informatív üzenet – ezért nincs semmi köze az erőviszonyokhoz, és ezért lehet egy nagytestű, csupa izom kutyának is jó vezetője egy madárcsontú tízéves, miközben nap mint nap látom, ahogy felnőtt, erős férfiak nem birkóznak meg a feladattal, hogy egy pillekönnyű, tenyérnyi szőrmókot elrángassanak egy tűzcsap mellől.

Ha aggódsz, hogy a falka-szellemű nevelés és a falka-szellemű séta mennyire felel meg a kutyád igényeinek (hogy nem érzi-e elnyomottnak vagy túlfegyelmezettnek magát), emlékeztesd magad arra, hogy a legtöbb kutya (vagy farkas, vagy bármilyen falkában élő állat) még a természetben sem születik falkavezérnek. A többségük meg sem küzd az elsőségért, de még aki harcba is száll a vezető pozícióért, az is minden gond, aggály és hosszútávú lelki sérülés nélkül elfogadja, ha nem ő nyeri el a vezető helyet, és azután készséggel követi a falkavezérét. A falkákban a falka minden tagja teljes és boldog életet él, az is, aki nem vezet. Ezért nem kell aggódnod, ha elvitatod a kutyádtól a falkaelsőséget – sőt, sokkal valószínűbb, hogy ha nem vállalod magadra, akkor egy követőnek született kutyára pakolod rá a vezetés terhét, és állandó aggodalomra, feszültségre és idegeskedésre kárhoztatod. De mint mondtam, még a talpraesettebb, vezető szellemű kutyák is minden lelki sérülés nélkül elfogadják, ha a falkában akad valaki, aki náluk még alkalmasabb a vezetésre – és legyünk őszinték, egy világban, ahol te ismered a piros lámpa jelentését, te tudod, hol árulnak kutyatápot, és te tudod, melyik madzag alkalmas játékra és melyikben folyik áram, mindenképpen te vagy az alkalmasabb a vezetésre. Nemcsak jogod, de kötelességed is magadra vállalni ezt, hogy a kutyád – fizkailag és lelkileg is – biztonságban legyen, és boldog életet éljen.

Cesar Millan javaslatai szerint a séta nemcsak egy egészségügyi szükséglet, de egy remek alkalom is arra, hogy a falkán belüli pozíciókat kialakítsuk, megszilárdítsuk és folyamatosan fenntartsuk. Úgyhogy elő a pórázzal, irány a kert, a kutyafuttató vagy az erdő, és falka-létre fel!

Sétálj, mint egy falkavezér! – 2. rész” bejegyzéshez 21ozzászólás

  1. Jo tippek ismet ;-) a nyakorv magasan tartasarol egy rovid gondolat. En azt olvastam valahol hogy inkabb a vall tajan, a nyak also reszen legyen. Igy kisebb a veszelye hogy valami oknal fogva kibujjon belole es anatomiailag is jobb.

    • Cesar szerint mivel a nyak alsó része és a szügy erősebb, ott nagyobb erőt kell kifejteni ugyanannak az üzenetnek az átviteléhez, sőt egyes fajtáknál még a húzó ösztönt is megbirizgálja. Ha az érzékenyebb, fülhöz közeli részhez intézel mondjuk egy finom rántást a pórázzal, az informatívabb a kutyának, és kisebb erőkifejtés neked. Ha kellően laza a póráz, úgysem fejt ki folyamatos szorítást a nyakra, és ki sem bújik belőle.

  2. Nagyon jó tippek megint :) És nagyon jókor is jön ez a cikksorozat, mert a párommal gondolkozunk nagyon, hogy legyen kiskutya. Talán karácsonyi ajándék lesz nekem, de addig szeretnék felkészülni, hogy ne úgy neveljük, mint annó a szüleimmel a tavaly elpusztult kutyinkat, hanem falka-szellemben, mert látom, hogy nálatok milyen jól működik.

    • A Dog Whisperer-nek volt egy speciálisan kölyökkutyás különkiadása, talán How To Raise The Perfect Puppy címen, érdemes feltúrni Youtube-on, mert a kiskutya kiválasztásától kezdve egy csomó kölykös témát átrág. Meg persze bármelyik adását, én rongyosra néztem az egész sorozatot, mire jött Dió. :)

  3. Nem értek hozzá, ezért a talán amatőr kérdés: a falkavezér – többiek felosztáson belül is van további hierarchia egy kutya/farkasfalkában? Arra gondolok, hogy jó, természetes, megoldható az, hogy egy kutyus az egész (akár négytagú) családot elfogadja “falkavezérként”? Ha többen is jelen vannak egyszerre, van egy hierarchia a gazdik között a kutya fejében, hogy kinek fog elsősorban engedelmeskedni? Ezt a “ki a főnök”-kapcsolatot gondolom mindenki maga alakítja ki a kutyával, ugye?
    Ha van kedved, örülnék, ha írnál ezekről akár bejegyzésben is! Köszi! :)

    • A falkaelsőség ugye rivalizálással dől el, úgyhogy ezt a gyakorlatban mi úgy oldjuk meg, hogy nem rivalizálunk egymással a kutya figyelméért, nem adunk neki ellentétes parancsokat, hogy döntenie kelljen, kinek fogad szót és kinek a parancsát tekinti kevésbé fontosnak. Ha az egyikünk magához hívta, a másik nem akarja elcsábítani, hanem arra noszogatja, hogy fogadja el a parancsot. Mindegy, hogy melyikünk lépi át előbb a küszöböt, a lényeg, hogy a kutya legyen az utolsó. Stb.

      Ez nem is olyan egyszerű ám a gyakorlatban. :) Peti például nem volt elkötelezett híve a falkaszellemű nevelésnek, én ragaszkodtam hozzá Dió kiskorában. Volt is néhány vitánk amiatt, hogy ugyan már, mégis mit számít, ha befut előttünk a szobába, vagy mi baj lehet abból, ha kipróbáljuk, hogy ha egyszerre hívjuk, melyikünkhöz jön oda? De aztán komolyan elbeszélgettem vele a falkaszellemű nevelés fontosságáról – bár szerintem leginkább az motiválta, hogy ne nyaggassam többet. :P Viszont ahogy fokozatosan elkezdte érezni ennek az egésznek az áldásait, ő is úgy kezdte egyre jobban támogatni és tanulmányozni a falkaszellemű nevelést, és most már teljesen egy hullámhosszon vagyunk ezzel kapcsolatban.

      Úgyhogy ennek eredményeképpen Petivel egymás mellett vagyunk a rangsor tetején – persze azt el kell mondanom, hogy ettől még Dió nem egyformán szeret minket. :) Petihez jobban ragaszkodik, jobban figyel rá – bár az is igaz, hogy hozzám viszont valahogy jobban… kötődik, nem tudok rá jobb szót, többet bújik, több gyengédséget ad és többet is kér, jobban elnyugszik mellettem. De ezzel nincs semmi gond, nem vagyunk egyformák, nem is egyforma a kapcsolatunk a kutyával – de mindig legyűrtük a vágyat, hogy versenyeztessük és választásra kényszerítsük, úgyhogy a falkasorrend sosem csorbult amiatt, hogy valamelyikünk learathasson egy babért. :)

  4. az jutott eszembe, hogy nekem ez a falkanevelés olyan nehéznek tűnik, és tudom, hogy a páromtól is távol áll, szóval mielőtt belevágunk egy kutyatartásba, először felneveljük a lányunkat, meglátjuk hogy megy, és utána esetleg jöhet a kutya :DD

    • Áh, szerintem gyereket nevelni sokkal nehezebb. :D (Persze nekem meg csak kutyám van. :)) Egyébként a gyereknél is megvannak ugyanezek a dolgok (ezért is szoktam írni, hogy nem csak kutyások vehetik hasznát Cesar Millan elveinek): ne szervezzen keresztbe egymásnak a két szülő (amit nem szabad anyánál, azt ne engedje meg apa se), ne haragból fegyelmezd, hanem zökkentsd ki, ne a hisztit erősítsd meg dicsérettel, hanem a helyes viselkedést, nem attól lesz boldog, hogy mindent szabad neki, amit megkíván, figyelj rá akkor, amikor kicsi, és ő is figyelni fog rád, ha nagy lesz, stb. :) Egy kis gyakorlás, odafigyelés, tudatosság, és pikk-pakk megvan ám a rendszer.

      • igen, azért is nevettem magamon, mert inkább fordítva szokták, először kutya, aztán ha megy, akkor gyerek :)
        az eszemmel értem a tanácsokat, de nálunk vmi mégis más, és a leányka nagyon kiegyensúlyozott (meg mi is). Kutyánk meg úgysem lesz (kislakás, nagyváros).

      • A miénk is szobaszőrmók. :) Vannak olyan fajták, amiket nem lehet lakásban tartani, vagy csak nagyon sok áldozat árán, de vannak kifejezett szobacirkálók, akik erre lettek kitalálva. A miénk is ilyen. :) De felhagyok a térítéssel, ahogy nem mindenki babás, ugyanúgy nem is mindenki kutyás típus. :)

    • Nem, mindene megvan. :) A kiskutyás videóban mondja Cesar, hogy hány hónapos korában (talán fél év? nem is tudom pontosan) érdemes elkezdeni figyelni, hogy van-e valamilyen ehhez kapcsolódó problémája (agresszió, meghágási kényszer, területkijelölés a lakásban, stb.), és akkor érdemes elgondolkodni rajta, hogy nem könnyítené-e meg a kutya életét egy műtét. De nálunk szerencsére semmi ilyesmi nem volt, nem jelöl, nem agresszív, és azon kívül, hogy alkalmanként megerőszakolja az ágyikóját (khm, elnézést :D), semmi gond nincs vele. :)

  5. Visszajelzés: Sétálj, mint egy falkavezér! – 1. rész | Kincsesfüzet

Hozzászólás a(z) Gabi bejegyzéshez Kilépés a válaszból