Én-üzenetek, te-üzenetek

“Ne vádold a másikat, ne sértegesd, hanem magadról beszélj: te mit érzel, neked mi a baj.” (Farkas Lívia)

Kamaszként tagja voltam egy önkéntes ifjúsági csoportnak, ahol a különböző megmozdulások szervezése mellett sokat foglalkoztunk önismereti és csapatépítő feladatokkal, játékokkal, gyakorlatokkal is. Azt hiszem, az aktív önismereti, önfejlesztő kutatómunka alapjait, amit ma is végzek, ott rakták le bennem.

A fenti idézetről eszembe jutott, hogy a Via által is szorgalmazott kommunikációs módot a csoportban mi úgy neveztük: én-üzenetek és te-üzenetek. Valahányszor beszélgetésre, vitára, ötletelésre, közös munkára került sor, kértek, hogy te-üzenetek helyett én-üzenetekkel kommunikáljunk.

Az én-üzenet jellemzője, hogy saját gondolatainkat, érzéseinket, véleményünket fejezzük ki, míg te-üzenet esetén hárítunk, kivetítünk, személyeskedünk. Nem könnyű elsajátítani, hogy én-üzenetekkel kommunikáljunk, mert könnyebb mások dolgaival foglalkozni, mint mélyre ásni, megtalálni, megfogalmazni és kiadni a véleményünket, de ha belejövünk, minőségibb, és konfliktusoktól mentesebb társalgásokat kapunk jutalmul.

Az én-üzenetekről és te-üzenetekről itt olvashattok egy részletes, példákkal és gyakorlatokkal jól illusztrált cikket, ajánlom a figyelmetekbe!

Hírdetés