“Menjen haza és hagyja, hogy a kutyája megnyalja az arcát! A kutyanyál a leghatásosabb recept nélkül kapható antidepresszáns.”
Ma van a kiskutyánk, Dió első születésnapja. Gondoltam, ez alkalomból megemlékezek róla egy kicsit, hiszen annyi jót hoz az életembe. Arra késztet, hogy felkeljek és tegyem a dolgom akkor is, ha legszívesebben a fejemre húznám a takarót. Mindig ad okot a nevetésre. Mindig tud szeretetet adni, és fel is tudja ébreszteni bennem a szeretetet. Megmutatja, hogyan lehet a pillanatban élni. Megmutatja, hogyan lehet egyszerűen elengedni a rossz érzéseket és megnyugodni. Hogy hogyan lehet valaki boldog olyan egyszerű dolgoktól, mint a napfény, az önfeledt ugrándozás, vagy valaki közelsége, akiben megbízunk.
Köszönök neked mindent, Dió, legyél még sokáig velünk, és legyél ugyanolyan odaadó kis örömgombóc, amilyen életed első évében voltál!
Kincsesfüzet 
A kis cuki. :) Örülök a bejegyzésnek, régóta vártam. Olyan jó, hogy így feldob titeket ez a kis szőrpamacs. ;)
Köszönjük. ^^
Visszajelzés: A “csitt!” hatalma, avagy Cesar Millan és a belső szörnyetegem | Kincsesfüzet